Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola, Perbál

Kleine-Quelle Deutsche Nationalitäten Grundschule

Pedagógiai hitvallásunk:

“Akkor élsz, ha másokért élsz”

Széchenyi István

06/26-370-036

HATÁRTALANUL! – tanulmányi kirándulás

Királyok és fejedelmek útján – 3 nap Erdélyben, túrázással a Tordai hasadékban
2017. május 9-10-11.

Résztvevők: A Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola/Perbál 7. osztályos tanulói

Nagy izgalommal vártuk a tavalyi évben a HATÁRTALANUL! pályázaton nyert erdélyi osztálykirándulásunkat. Sok-sok beszélgetéssel, kutató munkával, kiselőadással, könyvtári órával készültünk erre az eseményre. Az utolsó héten adományokat gyűjtöttünk össze, rendszereztük és az indulás előtti estén a szülőkkel, néhány tanulóval dobozokba pakoltuk.

Május 9-én, kedden reggel nagyon korán indultunk. Az egyedüli izgalmat az okozta, hogy a várt 50 fős busz helyett egy kisebb busz érkezett, és csak amiatt aggódtunk, hogy beférjenek az összegyűjtött adományok. Szerencsére mindent szépen be tudtunk pakolni, és mi is kényelmesen elfértünk.

Utunk a határig esős időben, eseménytelenül telt, s mire Nagyváradra értünk, még a nap is kisütött. Ekkor csatlakozott hozzánk Rosa Roberta idegenvezető, aki a három nap alatt kalauzolt bennünket erdélyi körutunk során. Roberta személyében egy új barátra lelt a csapat. Minden állomáson, minden emlékműnél, épületnél rengeteg új, érdekes dolgot tudtunk meg tőle. Figyelt ránk, ha fáradtak voltunk biztatott, ha figyelmünk lankadt kérdezett, vagy mesélt valami érdekességet.

Látogatásunk első színhelye a Szacsvay Imre Általános Iskola volt. Névadója ügyvéd, politikus, az ország jegyzője volt, aki megfogalmazta és aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot, amiért az 1848-49-es forradalom leverése után kivégezték. Itt az igazgatónő, Pásztor Gabriella fogadott bennünket. Körbevezetett az iskolában, bemutatva azt. Beszélt tanítási programjaikról, a magyar nyelv tanításáról, eredményeikről, programjaikról intézményükben. Majd megálltunk Szacsvay Imre portréja alatt, ahol mesélt nekünk a történelmi személyiségről. Nagyon érdekes látvány volt az egész falat betöltő festmény, melynek érdekessége, hogy az iskola egyik tanára készítette több darabban, és csak az intézmény falán összerakva látta ő is először egyben. A kép ábrázolta az aradi vértanúkat, a szabadságharc leverőit is, valamint több egyedi szimbólumot. Az iskola udvarán megnéztük a régi katolikus templomot, majd megismerkedtünk, beszélgettünk a 6. osztály tanulóival és átadtuk ajándékainkat.

Miután elbúcsúztunk az igazgatónőtől, ellátogatunk a római katolikus székesegyházba, amelyben az alapító, Szent László királyunk hermáját és koponyacsontjának egy darabját is őrzik. Idegenvezetőnk mesélt a Kanonok-sor barokk emléképületről, mely 253 méter hosszú folyosó 56 pillérből áll, 10 épületet köt össze és a püspöki rezidenciáról, melyek a székesegyház közelében vannak.

Nagyváradi látogatásunk után folytattuk utunkat, majd a Királyhágó tetején megálltunk, fotózkodtunk, és innen gyönyörködtünk a szép kilátásban. Kalotaszegen, a körösfői kirakodóvásárban megcsodáltuk a helyi művészek munkáit, s néhányan apró emléket, ajándékot vásároltak.

Következő állomásunk Kolozsvár volt. Sok érdekes dolgot mesélt a városról az útikalauzunk. Történelméről, múltjáról, jelenéről. Nagyon fontos egyetemi központ, ahol sok diák tanult és tanul mai is, felpezsdítve ezzel a város életét. Először a régi várfal romjainak maradványait tekinthettük meg, majd a Babes-Bolyai Egyetem épületét, ahol több nyelven is oktatnak. Judit néni, a 7. osztály osztályfőnöke, és az idegenvezetőnk is itt végzete tanulmányait.

Továbbsétálva a központban megnéztük a kolozsvári Szent Mihály-templomot, mely Erdély második legnagyobb alapterületű temploma. Előtte található a Mátyás király emlékmű Fadrusz János leghíresebb alkotása. Érdekes dolgokat tudtunk meg a szoborról, például, azt hogy a lovaknak nincs patkójuk. Az emlékmű megtekintése után az idegenvezetőnk ellenőrizte, hogy mennyire figyeltünk, és megkérdezte, hogy melyik lábát emeli fel a ló (egyiket sem).

Innen átsétáltunk Mátyás király szülőházához, mely Kolozsvár legrégebbi emeletes háza, jelenleg a Művészeti és Design Egyetem épülete. A kolozsvári ferences templom és kolostor volt az utolsó nevezetesség, melyet a városban megnéztünk, s a város legrégebbi részén, az Óvárban, a Karolina téren áll.

A buszba visszaszállva Torockó, az Europa Nostra díjas falu felé vettük az irányt, ahol az első éjszakát töltöttük. Kiszállva a buszból megcsodálhattuk a falu fölé emelkedő Székelykő csodálatos szikláit. Régi parasztházakban szállásoltak el bennünket. Házigazdáink nagyon kedvesen, szeretettel fogadtak bennünket. Vacsoránál megkóstolhattuk az igazi erdélyi húslevest és töltött káposztát, mindkettő nagyon finom volt.

Május 10-ét, szerdát, a második napunkat a faluban tett sétával kezdtük. Megcsodáltuk a szép házakat, az unitárius templomot, majd megnéztük a Néprajzi Múzeumot, melyben Torockó történelme elevenedett meg. Megtudtuk, hogy régen a falu lakosai vasércet bányásztak. Talán a legnagyobb érdeklődést a régi népviseleti ruhák váltották ki, de szépek voltak a kézimunkák is.

A dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonában találkoztunk egy olyan fiatalemberrel, akit régen az alapítvány karolt fel és segített, hogy ne kallódjon el. Most viszont ő segít a nehéz sorsú gyerekeknek. Elmesélte, hogy iskola után a gyerekek a veteményesben dolgoznak, illetve az állatok tartásában is segédkeznek. Örömmel fogadták adományainkat.

Indulás előtt még megtudtuk az idegenvezetőtől, hogy Torockón a Nap kétszer kel fel. Korán reggel megjelenik az égbolton, a Székelykőtől balra, majd elbújik a Székelykő mögé, és csak később emelkedik oly magasra, hogy bevilágíthassa az egész falut. 

Utunkat a Tordai-hasadék felé folytattuk. Gyönyörű látványt nyújtottak távolról is a magas sziklafalak, melyről az a monda maradt fenn, hogy Szent László király, amikor menekült a hunok elöl, addig fohászkodott segítségért a Jóistenhez, amíg megnyílt előtte a föld és elnyelte a pogányokat.  Mellettük elhaladva még nagyobb élményben volt részünk. A völgyben a Csorgó nevű patak folyik, ennek partján visz végig a szurdokban a turistaösvény. Nagyon élveztük, amikor a patak egyik partjáról a másikra ingóhidakon kellett átmenni, sokaknak össze kellett gyűjteni a bátorságukat, hogy ezt megtegyék, de a látvány és az élmény mindent megért.

Következő úticélunk Nagyenyed volt. Megtekintettük a vártemplomot, illetve a Bethlen Gábor kollégiumot, ahol számos erdélyi magyar írónk, költőnk és jeles történelmi személyiségünk tanult. Az 1849-es áldozatok emlékművénél koszorút helyeztünk el.

A második nap utolsó állomásaként Gyulafehérvárra látogattunk. A csillag alakú várfalak között megnéztük az ortodox templomot, a püspöki palotát, és az érseki székesegyházat, melyben Hunyadiék síremlékei is megtalálhatóak. A síremléknél szalagot helyeztünk el. Végigsétáltunk a vár egyik kapujától a másikig. Egyik diákunk előadásában meghallgattuk a vár rövid történetét. Estére Alvinc faluba értünk, a következő szálláshelyünkre, ahol szintén nagyon finom vacsora fogadott.

Május 11-én, kirándulásunk zárónapján először Dévára utaztunk, ahol első utunk a Szent Ferenc Alapítványhoz vezetett. Az önkéntesek elmesélték nekünk, hogy milyen gyerekek élnek az otthonban. Beszámolójukon keresztül betekintést nyerhettünk az otthonban élő gyerekek, családjaik és a velük foglalkozók mindennapjaiba. Megtekintettük a gyerekek által készített emléktárgyakat, melyekből vásároltunk is. Boldogan adtuk át adományainkat.

A „Magas Déva vára” megtekintése volt következő úticélunk. Érdekes volt a várba való feljutás a várfelvonóval. Gyönyörű kilátás tárult elénk a hegy tetején, a vár tövéből. Még a lélegzetünk is elakadt, mikor megláttuk a messzeségben a Retyezát-hegység havas csúcsait.

Tovább folytattuk utunkat Marosillyére, mely arról nevezetes, hogy itt áll Bethlen Gábor szülőháza. Érdekes előadást hallgathattunk Varga Csaba, a ház vezetője előadásában, aki egy rendhagyó történelem óra keretében beszélt a ház, s lakói, a Bethlen család életéről. Az érdekes előadáson sok újdonságot, hallhattunk, s beöltözhettünk korabeli ruhákba is. Az épület falán található emléktáblánál szalagot helyeztünk el. A buszba visszaszállva az itt kapott lapon lévő vetélkedő feladatait válaszoltuk meg, s dicséretet is kaptunk Robertától, hogy milyen sok mindent megjegyeztünk az ott hallottakból.

Utunk folytatódott, s következő állomásunk Vajdahunyad vára már messziről felhívta magára a figyelmet. Ismét egyik diákunk előadását hallgattuk meg, s utána bementünk a várba és megtekintettünk néhány termet. Sajnos egy film forgatása miatt csak részlegesen látogathattuk az épületet.

Erdélyben utolsó állomásunk Arad volt. Megnéztük az aradi vértanúk tiszteletére felállított emlékművet, majd koszorút helyeztünk el. Meghallgattuk egy diákunk előadását, s teljesítettük az idegenvezetőnk által kiadott feladatot is. Innen átsétáltunk a belvárosba, ahol megtekintettük a színház épületét, a katolikus templomot és a városházát. Aradon megvacsoráztunk, búcsút vettünk Robertától, akivel nagyon összebarátkoztunk, s elindultunk haza.

Késő este fáradtan, de teli élményekkel új, érdekes információkkal, rengeteg fotóval érkeztünk haza.

Sűrű, de nagyon szép programokat tudhatunk maguk mögött, s egyetértünk azzal, amit egyszer egy televíziós interjúban mondott valaki: „Egy magyar embernek életében egyszer Erdélyben kell lennie!” Mi szívesen elmennénk többször is. Köszönjük, hogy a Határtalanul! program keretében erre lehetőségünk nyílott!

a perbáli Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola 7. osztályos tanulói és kísérőik

Diákszáj – Szemelvények a gyerekek élményeiből:

„2017 májusában a Határtalanul! program keretében kiránduláson vehettünk részt az osztályommal. A kirándulás alatt megismerkedhettünk a Partium és Erdély több nevezetességével. Nagyon élveztem minden pillanatát a kirándulásnak az indulástól a hazaérkezésig. Reggel nagyon korán már négy órakor indultunk az iskolánktól. Az első megálló helyünk Nagyvárad volt, ahol többek között egy iskolát látogattunk meg. Innen a Királyhágón át jutottunk Kolozsvárra. Itt főleg Hunyadi Mátyásról hallhattunk az idegenvezetőnktől. Este a szállásunk Torockón volt. Gyönyörű hely. A Székely kő reggel nagyon szép. Délelőtt tettünk egy kis kört Torockón és vásárolhattunk az ottani árusoktól is, azután a Tordai-hasadékhoz mentünk, ami csodálatos, de néhol félelmetes. Az idegenvezetőnk, Roberta mesélt a helyhez köthető legendáról. Meglepetésként a sóbányába is elvittek minket, ahol még óriáskerékre is felülhettünk. Ez a program is érdekes volt. Innen Nagyenyeden át Gyulafehérvárra az Erdélyi Fejedelemség egykori fővárosába mentünk. Ezen a napon a szállásunk Déván volt, ahol este sokat beszélgettünk az osztálytársaimmal. Reggel kicsit nehezen keltünk, de a reggelitől újult erőre kaptunk. Az utolsó napon rengeteg helyen jártunk: A Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonában, Vajdahunyadon, Marosillyén és Aradon is. Itt elbúcsúztunk az idegenvezetőnktől, aki nagyon aranyos és kedves volt velünk ebben a három napban. Perbálra éjfél körül értünk nagyon fáradtan, de vidáman. Nekem nagyon tetszett a kirándulás, jól éreztük magunkat, és sokat tanultam ebben a három napban.”

„Mikor eljött a kirándulás ideje, nem bántuk, hogy hajnali 3-kor kellett felkelni. Az úton csak a kirándulásról beszélgettünk. Senki nem tudott aludni út közben. 5-6 óra utazás után megérkeztünk az egykoron magyar lakta területre. Első állomásunk a Szacsvay Imre Általános Iskola volt. Az épület nagyon szép. Az iskolának van egy régi temploma, ami kívülről nagyon szép, de nagy sajnálatunkra nem tudtuk megnézni belülről. Az igazgató néni vezetett minket körbe az iskolában.”

„A 2017-es osztálykirándulásunk második napján Gyulafehérváron is  jártunk. A vár hídján állva Gabó felolvasott nekünk egy érdekes szöveget a városról és a várról. Utána besétáltunk a várba. Megnéztük a fejedelmi palota épületét. Az idegenvezetőnk Roberta sok érdekeset mesélt róla. Meglátogattunk egy ortodox templomot és sokat megtudtunk az ortodox emberek szokásairól.”

„Az utazásunk második napján a Tordai-hasadénál túráztunk. Ez egy mézkő-hasadék a Torockói hegységben. Hossza kb. két kilométer. A legenda szerint Szent László imájával repesztette meg a hegyet, hogy az őt üldöző kunok belezuhanjanak. Roberta, az idegenvezetőnk még a lovának a patkónyomát is megmutatta. A táj gyönyörű volt, rengeteg hídon mentünk át, melyek között volt, ami nagyon veszélyesnek tűnt. A sziklafalak 250-300 méter magasak voltak, néhol nagyon keskeny helyen kellett mennünk. Végig a patak mellett haladtunk. A kirándulás nem volt túl fárasztó, nekem ez tetszett a legjobban és remélem máskor is eljutok oda.”

„Az első nagyobb megálló Nagyváradon volt, ott találkoztunk Robertával, az idegenvezetőnkkel, aki nagyon kedves volt. Elmondott mindent, amit kellett.”

„Nekem nagyon tetszett ez a kirándulás. Nagyon jó volt a hangulat, és nagyon tetszett egész Erdély. Nagyon hangulatos hely. Nekem legjobban Torockó tetszett. Torockó történelme is érdekes. Szépen megmaradtak a régi parasztházak. Régen egy bányászfalu volt. Torockón nagyon kedves, aranyosak az emberek is. A szállás is nagyon jó volt.”

Déva váránál leszálltunk a buszról, majd elindultunk a bejárat felé. Megvettük a jegyünket, majd sorba álltunk és vártuk a libegőt. Csak kettőbe fértünk bele. Mikor felértünk a várba, elsétáltunk egy csendesebb helyre, majd meghallgattuk a vár történetét és gyönyörködtünk a kilátásban. Ott elmondták, hogy a vár számos birtokosa közül a legjelentősebbek Hunyadi János, Szapolyai János, Bocskai István és Bethlen Gábor. Sok legendát is hallottunk ott. A vár direkt spirálos szerkezete segítette elődeinket. Sok szép képet csináltunk, köztük pár csoportképet is. Ezután visszasétáltunk a libegőhöz és leültünk egy kicsit nézelődni, míg vártuk a libegőt. Nagyon szép kilátást kaptunk onnan, majd mikor leértünk, megvártuk a többieket és együtt sétáltunk vissza a buszunkhoz. Nagyon szép és érdekes volt, sok szép fényképet készítettünk.”

„Nagyenyeden megemlékeztünk az 1849. január 8-i vérengzésre, ahol Axente Sever román népvezér lemészárolt főként nőket, gyerekeket és öregeket (600-800 civil áldozat követelt).”

„Az első szállásunk Torockón volt, ahol nagyon finomat ettünk. Másnap megnéztük a Tordai hasadékot.”

„Reggel hajnali 4:15-kor indultunk az iskolánk elől. Mindenki pörgött. Odafelé zenét hallgattunk és sokat nevettünk. A határnál átértünk és már indultunk is Nagyváradra. Ott meglátogattuk a Szacsvay Imre Általános Iskolát.”

„Ott az emberek nagyon vendégszeretőek és kedvesek. Mikor megérkeztünk, már várt ott egy néni minket, hogy elvigyen vacsorázni. Nagyon kedves volt, ha valamit kérdeztünk, kedvesen válaszolt. Finom ételekkel vártak. A szállásunk is nagyon jó volt, a néni is kedvesen fogadott.”

„Késő délután értünk Kolozsvárra.

Első utunk a Szent-Mihály templomhoz vezetett, ahol Mátyás királyt is keresztelték. A templom Kolozsvár főterén áll, bejáratánál Márton Áron római katolikus püspök szobra látható. Ezután Mátyás király szobrát is megnéztük, ami szintén a főtéren található. Az idegenvezetőnk elmesélte a szobor történetét.

Megtudtunk pár dolgot néhány ismertebb épületről, majd megnéztük Mátyás király szülőházát. Ez a ház a legrégebbi emeletes épület Kolozsváron. Ma Múzeum található benne. Elmentünk a Ferences templom mellett, amiről megtudtuk, hogy keddenként kenyeret adományoznak a rászorulóknak. A Karolina-téren megnéztük a Karolina-oszlopot, amit I. Ferenc király és felesége, Karolina Auguszta királyné látogatásának emlékére állítottak. A városnézés után Torockóra indultunk.”

„A legjobban a Vajdahunyad vára tetszett, mert nagyon izgi volt róla a történet. Nagyon jó volt a Tordai hasadékban egy kicsit sétálni a sok utazás után, de kár hogy nem tudtunk rajta végig menni.

A szállások nagyon tetszettek és az idegenvezető is nagyon aranyos volt. Tetszett Kalotaszeg és persze a Déva várához a felvonó.”

„Örülök, hogy elmehettem, és láthattam azokat a tájakat, amelyekről történelem órán már sokat hallottunk.”

„Anikó néni (6-ig osztályfőnökünk) pályázott erre a 7. évfolyamos kirándulásra. Határon túl. Idén Erdély volt a pályázat célja. Tavaly év végén ez még csak egy megfoghatatlan lehetőségnek tűnt, azt sem tudtuk, összejön-e vagy nem. Aztán kicsit el is felejtkeztünk róla, mentek a hétköznapok a maguk útján. Majd kiderült, nyertünk, de akkor még nem volt valóság. Jött a félév, eltelt a január, február, március, mint egy szempillantás; a húsvét és a tavaszi szünet, aztán egyszer csak Judit néni elküldte az első tájékoztatót a kirándulásról a szülőknek. Az időpontról, a programról.  Na, még ez is csak kicsit hozta közelebb az egészet. … Nekem legjobban Torockó tetszett.  A falu, egy nagy hegy alatt. Nagyon szép látvány volt, nekem nagyon bejött. Bár a többi hely is nagyon látványos volt!

Ajándékokat is vettünk  (oké, főleg magunknak), én pl. igazi székely bicskát, mint apáé, meg persze még néhány „apróságot”, mint fabuzogány (szépen díszítve) , na meg (natürlich) egy baseballütő, és egy-két maszk. Csütörtökön éjfél körül értünk Perbálra.  Érkezés, kipakolás, elköszönés, hazaút. ½ 1-re értem haza. Nem voltam fáradt a sok programtól, csak folyt belőlem a szó. Anya félálomban hallgatta végig első élménybeszámolómat. ?  Örülök, hogy ez a kirándulás összejött. Ez volt az első külföldi utam.”

„Másnap elmentünk Böjte Csaba atya otthonába, a Szent Ferenc Alapítványhoz, ahol bemutatták az ott lakók életét és odaadtuk az adományainkat. Utána Vajdahunyad vára következett: a vár maga nagy volt és szép. Marosillye 16. században egy erőd volt, a Bethlen család tulajdonában állt. Aradon megnéztük a 13 aradi vértanú emlékművét, amelyet Bence előadása után megkoszorúztunk. Utána elmentünk a „mekibe” enni, majd hazaindultunk. Összegezve az egész nagyon jó volt, remélem, újra elmegyünk.”

„Kolozsváron megnéztük a Szent Mihály-templomot, mely Erdély egyik legnagyobb temploma, s Mátyás király szülőházát is. Torockón volt az első szállásunk, ahol kaptunk meleg vacsorát és szállást. Másnap elmentünk a Tordai hasadékhoz, ami nagyon szép. Aztán Nagyenyeden megkoszorúztuk az 1849-es emlékművet. … Az egész kirándulás nagyon jó volt, és ha lehetne, még egyszer elmennék oda.”

„Hajnal 4 óra 15 perckor indultunk. 6 óra múlva már Nagyváradon voltunk. Megnéztük a Szacsvay Imre Általános Iskolát, ahol az igazgatónő körbevezetett minket és mesélt az iskola életéről. Az iskolának van külön sakktáblája is és minden évben külön megemlékeznek a névadóról is, akit a 48-49-es forradalom után kivégeztek.”

„Aradon az első megállónk a Szabadság-szobornál volt, ahol megemlékeztünk a 13 aradi vértanúra és megkoszorúztuk a szobrot. Utána elmentünk a római katolikus katedrálisba, ahol megcsodáltuk a gyönyörű belső teret, majd elsétáltunk a hatalmas városházáig. Arad egy gyönyörű, virágzó város.”

„Nekem nagyon tetszett az erdélyi kirándulás. A legjobban Torockó és Arad tetszett. Nagyon örültem, hogy segíthettünk a Csaba testvér által alapított gyermekotthonon. Az idegenvezetőnk, Roberta nagyon kedves volt és sok érdekes dolgot mesélt nekünk.”

„A busz ablakából is nagyon sok szép „vadregényes” tájat, hegyeket, bárányokkal, tehenekkel teli legelőt láttunk. Az utunk kényelmes volt, így utólag már nem is tűnik olyan fárasztónak. A buszban kényelmesen elfértünk, pihentünk, énekeltünk, nevettünk. Örülök, hogy láthattam azt a vidéket, amely valaha országunk része volt.”

A fotók ITT tekinthetők meg.

A videó ITT tekinthető meg.

A projekt rövid értékelése:

Előkészítés: Királyné Halmosi Edit történelem tanár Erdélyről tartott előadást, csoportmunkában, bevonva a gyerekeket. Beszéltek a Trianon utáni helyzetről, a magyarság fennmaradásáról. Kirándulásaink állomásairól, a városokról is tartottak előadásokat. Bolláné Bíró Katalin könyvtáros tanár előkészítő óráján könyvekben kutakodtak, s itt beszélgettek a romániai magyarság megoszlásáról is. Bakai Anikó volt osztályfőnökkel az útról beszéltek. A kirándulás nagy élmény volt mindenkinek. Szép tájakkal, magyar városok történelmével ismerkedtünk meg, s betekintést nyertünk az erdélyi magyarság mai mindennapjaiba, hagyományápolásába. Az értékelő órán sokat beszéltünk élményeinkről, prezentáltunk, melyet bemutattunk a hatodik osztálynak. A történelem szakos kolléganő nekik is tartott Erdélyről órát, mindkét osztály kitöltött egy tesztet Erdélyről. A témanapon, kiállítósarkokon, előadásokon, prezentáción keresztül mutattuk be élményeinket. A teljes projektet egy videó film levetítésével zártuk.

Az előkészítő órákon a gyerekek megismerkedtek Erdély történelmével egészen a honfoglalástól, földrajzával, a határon túli régi és mai életével, a lakosság arányaival. Különös hangsúlyt fektettünk az államhatáron kívüli elhelyezkedés történelmi okaira. Kutakodtunk könyvtárban, végignéztük a ránk váró programokat, megbeszéltük, mi mindent nézünk meg, hogyan kapcsolódnak ezek a magyarság kultúrájához. Előzetes kedvcsináló prezentációkat készítettünk. Szerettünk volna megfelelő ismeretekkel, tájékozottsággal érkezni Erdélybe, felkelteni a gyerekek érdeklődését. Ehhez vetélkedőt is szervezetünk. A toleráns és kooperatív viselkedés alapszabályaira felhívtuk a figyelmet.

A kolléga ismertetője után csoportokban történelmi rejtvényt oldottak meg a gyerekek. A hangulatteremtés után térképet használtunk, esküt mondtunk kórusban. A kolléga támaszkodott a gyerekek meglévő ismereteire, mozgatta őket. Új ismereteket is kaptak, a kérdéseiket megválaszoltuk. megemlítettünk Erdélyhez kapcsolódó híres személyiségeket, megemlékeztünk az aradi 13 vértanúról. Vállalkozó tanulók prezentációt készítettek egy-egy városról, ahova mentünk. A gyerekek értékelték is egymás munkáit. Különösen figyelve a fejlesztő értékelésre, kiemelték a pozitívumokat, melyik miért tetszett (elégedettségi hőmérővel zártuk az órát).

Fakultatív előkészítő tevékenység:

  1. Erdéllyel kapcsolatos történelmi teszt és vetélkedő a 6-7. osztályban
  2. Látogatás a Magyarság Házában

13+1 feladatból álló kitöltése, majd vetélkedő történelmi személyekről, melynek anyaga az előkészítő órákra épült. Eskütétel dramatizálása, tisztelgés zászlóval az aradi vértanúk előtt. Célunk: Magyarságtudat erősítése, történelmi múltunk tisztelete, a tanulók ismeretének bővítése, hagyományaink ápolása. A Magyarok Háza Látogatóközpontban tartalmas, érdekességekkel, információkkal teli programon vettünk részt. Láthattuk, mit adott a világnak a magyarság, mit jelent magyarnak lenni a 21. században. Megmutatta tanulóinknak a „tíz legszebb magyar szót”, valamint azokat a kulturális, sport, történelmi és tudományos értékeket, amelyekre büszkék lehetünk mi, magyarok.

A kirándulás utáni értékelő óra:

Az óra elején mindenki elmondta, hogy számára mi volt a legszebb, legnagyobb élmény a kirándulás folyamán, melyik helyszínen érezte a legjobban magát. Elmondták azt is, hogy mi volt a legnagyobb újdonság számukra.  Az élménybeszámolók után egyik tanulónk összefoglaló prezentációját tekintettük meg. Majd két csoportra osztva az osztályt dolgoztunk tovább. Az egyik csoport az előzetesen írott anyagokból, kinyomtatott képekből, beszámolókból, rajzokból egy füzetet állított össze az útról, melyet le is fűztünk. A másik csoport képeket válogatott a témanapon bemutatandó képekről, melyet tematizáltunk is. A témanapon is kitesszük munkáinkat, hogy iskolánk minden tanulója és érdeklődő dolgozója, valamint a szülők is láthassák.

Az órán alkalmazott pedagógiai módszerek: Az óra elején az egyéni megnyilvánulások, vélemények kaptak helyet. Ezután egy tanulói bemutatás, prezentáció következett. Majd csoportmunkával folytatódott az óra. Közben érveltünk, vitáztunk, indokoltunk, meggyőztük egymást. Ki, miért javasolja azt a képet, azt a szöveget, azt a helyszínt. A végén egyéni és csoportos értékeléssel, s egy közös tánccal zártunk.

Kirándulás utáni témanap:

Délelőtt egy órában megtekinthették iskolánk érdeklődő tanulói a kiállításunkat az ebédlőben. Osztályonként jöhettek, s tanulóink kalauzolták őket. A témanapra sokat készültünk. Meghívókat küldtünk a 6. osztálynak, szüleinknek, tanárainknak. Elkészült füzetünk az útról, valamint kiállításunk anyaga is összeállt. Egy tanulónk prezentációjával kezdtünk, majd a kiállítótér négy sarkában elhelyezett anyagról beszéltek tanulóink: a bejárt történelmi helyekről, az erdélyi hagyományőrzésről, valamint az út során megismert mondákról, legendákról. Zárásként megnéztük az útról készült videó filmünk hosszabb változatát. A végén még sokan ottmaradt egy kötetlen beszélgetésre. A témanap délutáni előadásán jelen volt a Buda Környéki Televízió, felvette a programot, valamint interjút készített néhány résztvevővel.

A film ITT nézhető meg!


Feltöltve:
Megosztás a Facebook-on