Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola, Perbál

Kleine-Quelle Deutsche Nationalitäten Grundschule

Pedagógiai hitvallásunk:

“Akkor élsz, ha másokért élsz”

Széchenyi István

06/26-370-036

Magaságyások az iskolában

Kedves Támogatók! Kedves Erdeiné Palotai Csilla! Kedves Erdei István!

Még egyszer szeretnénk megköszönni a pályázati lehetőséget, valamint, hogy beadott pályázatunkat elfogadták, s ötletünk megvalósulását anyagilag lehetővé tették.
Ősszel osztályunk két magaságyásra pályázott, melyekbe gyógy-és fűszernövényeket terveztünk ültetni. Most a terv megvalósulásáról szeretnénk egy kis fényképes beszámolót küldeni.

Miután beköszöntött a jó idő, május elején Radics Gábor bácsi, a gondnokunk felállította az ágyásokat a tervezett helyre, a kis udvarra.
Ezután következett a föld beszerzése. Egy szerda délután az egész osztály Irén nénivel (napközis tanítónkkal), szerszámokkal, zsákokkal felszerelve elment Anikó nénihez (osztályfőnökünkhöz). Anikó néninél otthoni munkálatok után maradt fenn viszonylag jó minőségű termőföld. A szomszédai, Laczkó Péter és Lackó Eszter kiváló minőségű fekete, trágyázott földet ajánlott fel nekünk elvitelre. A csapat egy része lapátolt, másik fele tartotta a zsákot. Néhány lány a munka utáni szörpözést készítette elő. Mindannyian lelkesen dolgoztunk (márcsak azért is, mert hatalmas fekete felhő közeledett fölénk).

Az üdítőzés után futva indultunk vissza az iskolába, mert elkezdett esni az eső. Két nap múlva az önkormányzat kis teherautója zsákjainkkal felpakolva bekanyarodott az iskola parkolójába. Gábor bácsiék és az önkormányzat dolgozói behordták a zsákokat a magaságyáshoz.

Irén nénivel és Gábor bácsival vakondhálót tettünk az aljára, hogy védjük növényeinket, majd belekerült a föld is. Szakszerűen, ahogyan Fodor Gábor, az önkormányzat dolgozója elmondta (föld, fű, fadarabok, stb. rétegezve), a fa réteget is tőle kaptuk.

Ekkor láttuk, hogy sajnos kevés lesz a földünk, de ismét segítséget kaptunk: Maródi Sándor egy kisebb fuvar trágyás földet hozott nekünk.  Mindannyian kinn néztük, ahogy a kis traktor beáll az ágyásokhoz, és azok megtelnek (még a platóra is felülhettünk).

Miután Irén néni irányításával elültettük a virágokat – melyekből egy részét a gyerekek hozták, egyéb palántákat pedig Jani bácsitól, felcsúti palántatermesztőtől kaptuk -, lenyírt fűvel takartuk be, hogy a nedvességet tovább tarthassa a föld, ne száradjon ki gyorsan. Azóta naponta öntözzük. Akik a legkorábban érkeznek reggel, azok fogják a kannáinkat, és indulnak locsolni. Vigyázunk a növényeinkre és naponta nézzük, nőnek-e, gyarapodnak-e, Kíváncsian várjuk az első „betakarítást”.

Nyáron is bejárunk majd az ágyásokat gondozni, erről egy beosztást készítünk a tanév végén.

A következő tanév elején pedig kis táblákat teszünk növényeink mellé, melyeken magyar és német nyelven is olvasható lesz a nevük. Így német népismeret órán a gyakorlatban is megnézhetik, megtapasztalhatják iskolánk tanulói mindazokat, amelyekről tanulnak. S természetesen támogatóinknak is viszünk majd egy kis „kostolót”. Köszönjük azt is, hogy a pályázat keretében kirándulást is nyerhettünk. A Fűvészkertbe látogatunk majd el. Mi szeretnénk a harmadik osztályt ezzel a kirándulással kezdeni szeptemberben. S nem utolsó sorban köszönet mindenkinek, aki segített tervünk megvalósításában: akár kétkezi munkával, akár szaktanáccsal, akár felajánlással.

  a Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola 2. osztálya

 


Feltöltve:
Megosztás a Facebook-on